Vadász dal
Fel vitézek, vadra, lesre,
vadhúst vár a gyönge este,
nyulat, szarvast, vadkant vár a tűz.
Fácán les a nyílhegyedre,
medve sír a gerelyedre,
vad vadat sok harcos bátran űz.
Száz pata dobban
és futnak a lábak,
célba, ha veszlek,
nincs kegyelem.
Fej ha lekoppan,
már bénulnak a szárnyak,
még ma megeszlek,
te lész kenyerem.
Itt egy szarvas, ott egy róka,
nekünk játék, könnyű móka,
ám a vadnak súlyosabb a tét.
Nekünk ő kell, eledelre,
nem számíthat kegyelemre,
egy lövéstől megszűnik a lét.
Száz pata dobban,
futnak a lábak,
célba, ha veszlek,
ott nincs kegyelem.
Fej ha lekoppan,
már bénulnak szárnyak,
még ma megeszlek,
te lész kenyerem.
Hopp elébe, aki férfi,
húsa, bőre, majd megéri,
egy vadász, száz vadat felzavar.
Nyíl, vadásztőr, puska, dárda,
falra kell a trófeája,
odú, barlang, zsombék nem takar.
Száz pata dobban
futnak a lábak,
célba, ha veszlek,
ott nincs kegyelem.
Fej ha lekoppan,
már bénulnak szárnyak,
még ma megeszlek,
te lész kenyerem.