Ha rosszat teszek…
Ha rosszat teszek, s pillantásid ledöfnek, az jó.
Ha ébredéskor nevem mondod elsőnek, az jó.
És mielőtt a könnyem dől,
Te rejtesz minden szem elöl,
az jó.
Ha vársz reám sok éjszakán, s én ezt tudom, az jó.
Ha leporolsz egy harc után, ha elbukom, az jó.
Ha kemény vagy, ha érzelegsz,
ha nem szólsz, s éppen úgy felelsz, az jó.
Ha hozzám bújsz, mert odakint az eső hull, az jó.
Ha bánatomra hajad sátra rá borul, az jó.
Ha néha van, hogy nem szeretsz,
de átölelsz, és rám nevetsz,
az jó.
Ha terheim már nem bírom, s te átveszed, az jó.
Ha együtt halni félsz velem, de megteszed, az jó.
Hogy megtalálsz, ha elbújok,
hogy válaszolsz, ha nem tudok,
az jó.
Ha terheim már nem bírom, s te átveszed, az jó.
Ha együtt halni félsz velem, de megteszed, az jó.
Ha pusztulok a semmiér’,
de lelkedben a lelkem él,
az jó…