A nő! Az asszony!
Ki az kinek érintése fájdalmakat enyhít,
komor szobát, kacagása, vidámsággal felhint,
ki az kinek lehelete sebeket begyógyít,
aki a te érdekedben ártatlanul lódít,
A nő az,
az asszony,
a lány, aki nélkül
a világ
nem mozdul,
s a csúnya
sem szépül.
A nő az!
Ki az kinek hiányában nem jössz a világra,
aki nélkül zöld erdőben ülsz a csupasz ágra,
ki az aki egy szavával újra hitet épít,
aki minden valóságot álomképpé szépít,
A nő az,
az asszony,
a lány, aki nélkül
a világ
nem mozdul,
s a csúnya
sem szépül.
A nő az!
Ki az kinek elhiszed, hogy te leszel a győztes,
darócból szőtt életedben ki a színes szőttes,
ki az kihez visszatalálsz, ha ráléptél rossz útra,
aki majd a gyermekedből téged alkot újra,
A nő az,
az asszony,
a lány, aki nélkül
a világ
nem mozdul,
s a csúnya
sem szépül.
A nő