Hol sakk, hol matt…
Hol sakk, hol matt,
minden másnap sokkal rosszabb,
méznek alján a keserű.
Meglásd meglásd,
a rövid út sokkal hosszabb,
minket gusztál a keselyű.
Adnak, vesznek,
ne higgy nekik, bárkik lesznek,
ritka tett, ám de dús a szó.
Onnan, erre,
cserebere, be ne gyere,
nem fut messze egy hintaló.
Ha minden ezerfelé fut,
ha minden ezerfelé száll,
és éppen nem tudod, hogy merről fú a szél,
lett légyen Horvát, vagy Magyar,
mindegyik másként, mást akar,
akkor már elkélne egy erős, jó vezér.
Voltak, lesznek,
hiszel nekik jégre tesznek,
it nyerhet lelket a templomon.
Vésd be észbe,
két fél kell a nagy egészbe,
s akkor dőlhet a hegyorom.
Mondták, nem lett,
kettőből lesz kilenc nemzet,
nékik csattog a csalogány.
Ebből szebbet,
összebújunk csak úgy nemzek,
másképp minden túl halovány.
Ha minden ezerfelé fut,
ha minden ezerfelé száll,
és éppen nem tudod, hogy merről fú a szél,
lett légyen Horvát, vagy Magyar,
mindegyik másként, mást akar,
akkor már elkélne egy erős, jó vezér.
Kad sve raspadne za čas,
kad se rasprši u zrak,
i strani vjetar bruji na sav glas,
kad Mađar il’ Hrvat,
drugo, bolje hoće znat,
tad čvrstog vođe došao je sat.