Látod a békét
Látod a békét?
Durva zaj tépte csend,
ismét úr idelent,
és a lányok, legények,
akik szépet reméltek,
kikre rászólt a végzet, eddig s netovább,
örök hunyt szemmel alszanak, mind csupa báb,
s talán szépeket álmodnak ők, az életről tovább.
Nehéz vérvörös könnyeket hullat a zöld,
és a nap csupa füst, csupa köd,
minden gyászruhát ölt,
meghalt az is aki ölt,
lomha varjaké lett ez a föld.
Hallod az álmot?
Selyem-szép terveket,
ahogy mind odalett,
tűzbe bódult remények,
meghaltak, s nem is éltek,
mert az álmodó nélkül, az álom halott,
szerteszáll amit képzelet szőtt, alkotott,
s talán épp e-helyt porlad el az, hol eddig élt, lakott.
Nehéz vérvörös könnyeket hullat a zöld,
és a nap csupa füst, csupa köd,
minden gyászruhát ölt,
meghalt az is aki ölt,
lomha varjaké lett ez a föld.